Minden szenvedésben van közös vonás. A jó terapeuta nem osztogat tanácsokat, hanem a kliens saját megoldásait igyekszik fejleszteni. Bensőjében megvan a szükséges élmény, amelyen keresztül segít megérteni a páciens szenvedését. Érteni fogja önt, és már az első interjún olyan érzése lehet, hogy megértett, meglátott valamit, amit korábban nem. (Még ha az csekélység is, és messze van a megoldástól. Minél nagyobb a probléma ugyanis, annál több időt igényel a feldolgozása.) A jó terapeutával való első találkozás után úgy megyünk el, hogy érezzük hangulatunk, érzelmeink változását - ami a megértettség jó érzése mellett keveredhet fájdalommal is, hiszen nehéz érzések kerülnek elő ilyenkor. Később azt is észrevesszük, hogy van valamilyen kapcsolat köztünk, hogy meg tudunk nyílni előtte.

A jó terapeuta ráhangolódik önre, az érzéseire, és át tudja alakítani a nyers érzéseket megértéssé. Határozott, de ugyanakkor gondoskodó is annyira, hogy segíteni tudjon.

Gyakran elkeserítő, hogy valamilyen nagyon hozzánk nőtt, alapvető dologban kell megváltoznunk. A terapeuta kitartóan szembe fog szállni a változás elleni tiltakozásunkkal. Önnek késznek kell lennie arra, hogy akár keserű igazságokat fogadjon el saját magáról. A jó terapeuta képes megfoghatóvá tenni azokat a dolgokat önben, amik nem az ön javát szolgálják, s elnyerni az ön együttműködését ennek leküzdésére.

A fenti összefoglaló N. és J. Symington: Hogyan válasszunk pszichoterapeutát? c. könyv alapján készült. A leírás elsősorban pszichoanalitikus módszert alkalmazó terapeutákra vonatkozik.